"rájöttem, h a mi sztorijaink nem viccesek, hanem valami nagyon más."
és ha majd sokan, akkor vajon lesz-e veterántali? (és az jó dolog?)
nemakarokvigyorogni.nemvicces.
ebben a vizsgaidőszakban megint egyértelműen az lesz a legnagyobb gáz, h az időm és emberi kapcsolataim túl nagy hányadát teszi majd ki a családom. ehhez képest az eu tankönyv már élvezeti értékkel bír. az is irritáló, de 1, nem kell hozzá mosolyogni 2, meg se próbál úgy csinálni, mintha logikus lenne 3, belátható időn belül nem kell majd foglalkozni a hülyeségeivel.
egy bocicsokiért voltam fókuszcsoporttag egy felmérésen, ahol azt vizsgálták, h milyennek látjuk a felvételi-érettségi rendszert és mi alapján választunk.
barackoskekszes.
és akkor most megyek, mert épp ideje, h elkezdjek tanulni.
egyre inkább koncentrálódnak a problémáim a vizsgaidőszak köré. és a gépelés is egyre gyorsabban megy.
ücsörgök a közgázkönyvtárban, a három lyukasórámból az utolsó ketyeg. ezen a helyen a kopott-szocreál-zöld minden árnyalata megtalálható. kávéfoltokkal. francba, h szeptemberben elköltözik az egész. persz ha lesz mondjuk értelmes szellőzés meg egészséges alapzaj, akkor még akár jobb is lehet.
eddig igyekeztem vmi hasznosat csinálni, kinyomozni, h hol van fönn magyarul a közjog, írni a kiselőadást filozófiából, stb. jelenleg teljesen lekötne egy pasziánsz is. gyönyörűek ezek a keddi leépülések.
jajj, voltam reggel pótolni testnevelést. hát az valami oltári volt! ez a ritmikus sportgimnasztikás mozgáskultúra.... volt ott minden! giliszta próbál bemászni az aszfaltba, meg chemotox-szal lelocsolt rovar (pl hangya) görcsei... ó, bár nézhettem volna vmi elit kis gúnyvigyorral lelátóról. gáz, h ott kellett égetni magam azzal, h mennyire szar a mozgáskoordinációm. de most komolyan, azért aki jól csinálta, az is hülyén nézett ki.
és még mindig sokat szenvedek a gépeléssel. (ma esett le az utolsó matrica a billentyűzetről. ő azt volt hivatott jelölni, h az á-t a jobb kisujjammal kell lenyomni.)
ma reggel fölkeltem kényelmesen tízkor, kb 2 órán keresztül készülődtem (hajmosás, epillálás ilyenek... mostanra vagyok ott, h ezek alighanem betegesen sokáig tartanak. persze a sminkelés sikerességén sokat dobna, ha nem remegne folyton a kezem, de akkoris gyanakszom, h baromi hatékonytalan vagyok. vagypedig a plázacicák attól olyan buták, mert tényleg nincs is idejük másra.)
háromkor találkoztam egy volt osztálytárssal. ennek még be kéne kicsit érni, h mi is volt az összbenyomás.
utána volt két csodálatos órám és egyre jobban áll át az agyam a vizsgaidőszakra, mint témára. egyfelől fúj. a másfelölt már mindenki kismilliószor hallotta a szüleitől.
a gépelés még mindig nehézkesen megy.
most újra. mert miértne.
vannak helyek, időszakok, emberek, zenék, gondolatok... amik valami okból hosszú vagy rövidtávon kiakaszanak és én elmenekülök előlük. és ami elől elfutok mazt abban a pillanatban beengedtem a hátam mögé. sunnyogni. szemétkedni. fúrni. ha nem teszi, akkor is olyan, mintha tenné. pusztán az ő eredőjük, az egyre nagyobb lándzsává válló vektor, h megtehetik szinte több, mint amennyit akár legparanoidabb pillanataimban kinéznék belőlük.
várgesztes a purgatórium. ezzel elsőre annyira dermesztő volt szembesülni, h azt hittem, bizonyos tagjaim sose olvadnak majd fel. eleinte a lábujjaimra gondoltam, aztán sokáig a szememre. most visszamentem és ez nagyon kellett. többé vg nem mehet a hátam mögé.
és volt pokoljárás. és arrafelé még minden ugyanolyan. a mosolyok. az, ami őszinte szeretetreméltó... és az a végtelen idegenkedés bennem. zizi szerint én együtt tudok élni az ambivalenciával. alighanem azért szeretem kicsi és ártalmatlan dózisban, mert nem döglöttem bele egy ekkora adagba. csak egy kicsit. és az volt vg. azért kellett ezt ilyen gyorsan egymásután.
és akkor most lehet előrenézni. KURVA NEPTUN!!!! na, ez már fölvállalható probléma. maximálisan.
2005 márciusában várgesztesen utolsó este orsie azt mondta, h egy-két óra alatt megváltozott a szemem, és már nem csillog. az akkor tényleg baromi látványos volt. azóta már nemis kell tükörbe néznem, h tudjam., h csillog-e. most nem. ez zavar. amúgy mostanság szokott. sokat alszom, mert félek, h egyszercsak nem csillog és úgymarad.
tegnap értem haza tanszéki kirándulásról. kezd átlendülni a dolog, most már nem csak fáraszt, fel is tölt. minél tovább nézem, annál jobban tetszik. 5 pontos lett a matek :) innen csak lefelé.
golyatabor ota loholok sajat magam utan minden ertelemben. jopofa volt, h pl kb 3. nap utan a kepi memoriam betelt, es kb csak azoknak a mondataira emlekszem, akiket fogalmakhoz (akar nevekhez) tudtam kotni. kevesbe latvanyosan azt a letisztult gondolkodasmodot keresem, amim volt pl. amikor a legutobbit irtam, de inkabb egy hettel az utan. az arcjatekom gyenge, a falak (amiket en csinaltam onvedelembol), ateresztik a mocskot, es q sok ido kilapatolni. megpersze az egeszsegem is szolgalt mar jobban, holnap lesz ket zh-m es zavar, h ezek a legnagyobb bajaim.
lehetetvolnalehetetvolnalehetetvolnalehetetvolna
es faradt vagyok es ures, h eleugorjak, h lefekezzem vagy megallitsam, akar el is taposhatna...
egy ideje kissé összevissza alszom. ez inkább azt jelenti, h nem tudok, amikor szeretnék, mint fordítva. Na most, kb 3 perce végre sikerült csinálni magamnak új nevet.
Már legalább fél éve esedékes és egy olyan két hónapja megkerülhetelen, ugyanis kb az összes korábban használt nevem zavar, ha használják. Ez alól valamelyest kivételnek számít az a néhány, ami úgyis semleges. Azoknál a semmitmondóságukon sikerült egész sűrűn fennakadni.
csakhogy megijedjek, most felsorolom az eddigieket. vastagbötűsek saját történethez kötődnek, dőltbetűsök egy embernek fenntartva, aláhúzottak semlegesek.
dorka írisz ídisz dacana dorci dóri nimdorc nimdorci chancha chioma nido kob dorothea sanati niiyan
Érdekes dolog, h vannak bizonyos nagyonenyhe kis átfedések. Megezaz időrend dolog is vicces. azok a vastagonszedett karakterek általában 2-3 évvel korábban születtek, minthogy magamra vettem volna őket. És még azután is jó időbe telt, míg sikerült tényleg azonosulni velük. Chioma pl. kb 2000-2001-ből való, de 2004-2005 környékén kezdtem el rendesen kidolgozni és 2005 tavaszán (hehe) sikerült chiomává válni. Természetesen ez így nem volt cél, sőt, chiomát igazán sohasoha nem ábrázoltam követendő példaként, sőt. Chiomának lenni rendkívül tanulságos volt, de jó volt lassan elszakadni tőle. Csakhogy utána olyan igazán nem találtam "jobbat". Sanati lehetett volna (ő chioma lánya és egy-két évvel korábbi karakter), de valahogy mégse. Sanati eléggé egyszerű darab, aki szigorúan a már meglévőből építkezik, próbál zárkózott lenni, de nem megy neki, és végülis mindig teljesen rendben van valahogy. Sanati tiszteli, de senem érti, senem követi chiomát. hogy a blognak miért ez a címe, azt nem tudom pontosan, de magától értetődő volt.
Ésakkor most lehetne nézegetni, h melyikek hogy éltek egymás mellett, miközben ott készülődött pl. egy chioma karakter, vagy egy vele sokmindenben rokon dacana. Meg h mikor volt szokásom kisbetűvel irogatni a neveket... Azt most direkt nem jelöltem, mert az is erősen változó volt.
nade most keresek niiyannak helyet és időt.
minden különösebb indíttatás nélkül kezdtem ezt most újra. mivel nincs mondanivaló, címzett sincs, meg hívatlan olvasó se, mert ezt azért most minek belinkelni bárkinek.
na, szófosás indul
Egy mézes idillben úszkáló 50-es hölgy kilyukasztotta ma a fülem és írtam egy miért jó a bme gólyatábor? témájú fogalmazást. Szerencsére nem magamnak. Nem érzem egetverő kihívásnak egy féloldalas bemutatkozás megírását vagy egy fenti cuccét se, de azért utálnám.
Utóbbit, mert hülye a kérdés. A bemutatkozás meg sose ment. természetesen tetszőleges terjedelemben taglalhatom a különböző igazolványaimban is szereplő érdektelenségeket, megfűszerezhetem x számú kedvelt zenekar, tantárgy, író, miegymás felsorolásával, de ez elég távol áll még mindig attól, h "bemutatkozzak" sztereotípia bekapcsnak persze megfelel. Két éve azt hittem, h ha az ember szórakozik egy kicsit öndefiniálgatással, akkor sikerülni fog majd végül megírni egy fórumos bemutatkozást, akár. Azóta rájöttem, h olyanból jót még sose olvastam.
tehát olyat ide se írok, na
