19:40 - írta
niiyan
beléptem az ajtón, és megcsapott valami (szag?), amit már szinte el is felejtettem. vagy elzavartam vhova a tudatom alá, mint 'méregszagot'. esszenciát, amit ha bármilyen csekély dózisban is kiszagolok, akkor futni kell, messzire, vagy a bűz forrását bármilyen eszközzel is, de el kell pusztítani. ezt hívják glom feltételes reflexnek. szóval ott álltam az ajtónál, sok cuccal a hátamon és szépen kisminkelve és artos frizurával meg ruhákkal. azt akarhattam mondani, h "szép és tanulságos dolgokat láttam amíg elvoltam, hát veletek mi történt azóta?" ehhelyet vmi olyasmit mondtam, h "messze jártam, de egy percre se felejtettem el, h milyen érzés kishíjján megfulladni a szülőcsatornában" talán még azt is mondtam, h "a nővérke még mindig itt tart a víz alatt, h leszedje rólam a szutykot, de az istennek nem akar lejönni a mocsok, énmeg már tényleg mindjárt meg fogok fulladni." leraktam a cuccomat, h addig se kelljen mesélni, mert momentán kifogytam az ihletből, meg egyébkéntis drámai fordulatot akartam (hét éve azt akarok), és át kellett gondolni, h hogyan fogom bevenni a kanyart, mielőtt még a dolog végképp kisiklik vagy esetleg én fulladok meg a másik allegóriában. ők köszöntek, mimika nélkül. korrekt gesztus. én viszonoztam, de lehet, h kedves is próbáltam lenni: túljátszom a szerepet? köszönősorfal. kivégzőosztag. a halálraítélt szemét bekötik, h mindenkinek könnyebb legyen. node persze ez se nagyon megy, ha épphogy a szem látja el a fegyver és a céltábla szerepét. persze lehet polaritást váltani, egyszer sikerül, de a puska persze visszalök, ebben a háborúban a mártírszerep még mindig inkább felvállalható. akkor tehát mégiscsak ottvan vhol aza fehér kendőcske a szemem előtt, nehogy lássam azt, ami idehozott, sőt, én ártatlan vagyok, eddig se láttam semmit, csak ideráncigáltak, mint vmi féleszűt, akinek sunyi idealista barátai vannak. szóval gyermeki ártatlanságomban éppen körülnézek a meghitten véres szülőszobában, mint homo socialis keresem az arcizmaimat, tanulom a szavakat és néhanéha még alighanem fölvinnyogok, h "a nővérke igazán letörölgethetett volna, mert nagyon fázom"; "látjátok, libabőrös az egész testem" amint kimondtam, meg akartam kérdezni, csak nem mertem, h "nektek honnan van, miért van ruhátok?" de mert ehhez még túl kicsi vagyok, h csakúgy elkezdjek kérdezősködni, hát inkább nézelődtem, hallgattam h okosabb legyek. és megijedtem, fel is sírtam, mert nem voltam egyedül, rengeteg vinnyogó meztelen csecsemő volt ott! és milyen viccesek ott azok, akik a sörhasú melák apuci ingében ücsörögnek! ó, afrancba is, úgy lennék cica vagy nyuszi, h hetekig ne nyíljon ki a szemem, de ha kinyílik se legyen több egy plüssállat üvegszeménél! kölyökcica a vitrinben... és puha lennék és kedves.
