közhelyszótár bejegyzései 
a családban erősen megoszlanak a vélemények, h volt-e nekem olyanom, de tegyük fel, hogy volt vmi, ami külső jegyeiben (pl. magasság) egész úgy nézett ki, mint egy gyerekkor. tehát kellően durva közelítéssel biztos, h volt nekem olyanom.
ez az a kor (olvastam), amikor a kölk szocializálódik, megtanulja (a környezetétől), h h kell viselkedni. vannak naaagy példaképei és ezért űrhajós meg színész meg énekes meg masiniszta akar lenni. (nem pedig adócsaló). ezért aztán úgy is csinál. ilyenkor játszik.
akkoriban se értettem azt a fajta játékot és most sem értem, amikor vki nem csak "olyan akar lenni, mintha..."
lol, kérd számon a hitelességet
"felelősek vagyunk a döntéseinkért; felelősség és hatalom kézen fogva jár; döntéseink következményeit viselnünk kell." stb.
ha nem döntöttem, akkor tehát nincs rajtam felelősség. ezt még magyarból is tanultuk babitsnál.
az életem akkor gondtalan, ha bebizonyítom magamnak, h ó, én csak sodródom. ez nagyon-nagyon egyszerű. minden döntési ponthoz tartozik egy trükkös kis kommersz duplagondol, amely megvéd minket az őszinte felelősségérzettől.
első lépésként el kell dönteni, hogy változtatni akarok, utána el kell döntenem, h hova teszem a drámai csúcsot (életem nagy színdaradjában). és utána ott, azon a ponton tényleg dönteni kell.
az első döntést évekig nem fogja számonkérni senki. ha tehát nem akarok változtatni, nincs felelősség, (a nemdöntés is döntés csak hosszútávon játszik).
ha változtatni akarok (=azt vinnyogom halkan, h "kéne", meg világfájós távolba révedezős szemem van meg ilyenek), még mindig lehet, h nem találok megfelelő pillanatot, de mivel az első döntés már ott van a depis szemeimben, legfeljebb hónapokig nem kérik számon. (vagy az elsőre adott igent: "műprobléma", vagy a másodikra adott nemet: "mulya"; de leginkább a kettőt egyszerre.) Tehát mások teszik ezt velem.
ha az első két nagy döntés megvan, akkor elérkezik a tettek ideje. itt ha nem lépek, akkor eléggé szar véleménnyel leszek magamról, ezt látni fogják a többiek is. azt fogják mondani, h "lúzer" és tökre igazuk lesz. Tehát külső és belső kényszer sodor a következő lépésig. Ha nem teszem, akkor pedig külső és belső erők nyomtak a sárba.
nade. ha mindent szépen eldöntök és megcsinálok akkor is előbb-utóbb legyártom az ideológiát, h a helyzet tarthatatlan volt, az alkalom kínálkozott, és egyébként se voltam magamnál. ...a döntéseimet nem lehetett tovább halogatni, ergo sodródtam. --- ezt gondolni alighanem szükségszerű.
felelőséget felvállalni legfeljebb kikényszerített döntésekért vagyunk hajlandóak, minden más esetben hárítunk.
