12:54 - írta niiyan

a koncepcióról/szervezésről/keretjátékról van véleményem, ha valaki megkérdezi, elmondom. (nem azért nem teszem ki, mert olyan hűde moderálandó, hanem mert nincs kedvem most legépelni, nem tennék hozzá sokat az eddig elmondottakhoz, stb)

mezei táborozó voltam, ráadásul nem is keretjáték-átélős fajta. jobbára személyes élményeket, ismeretségeket, pozitív és negatív csalódásokat gyűjtögetni mentem. ami itt negatív, az első sorban a saját belső köröm bajaiból jön. és csak mert ezt cincálom, nem feltétlenül domináns élmények.

az egész olyan volt, mint az időjárás. nem a frontérzékenységemről van szó, még szeretem is az ilyen időt. tisztít, frissít, táplál, nyugtat. az igazán szép élmények pont ennek a jegyében teltek. amikor egészségesen lélegeztem és lélegzett körülöttem a világ. amikor megvolt az a belső melegség, h ne kelljen félni holmi náthától. sok ilyen volt.

az ilyen idő lemossa és összemossa a közös földön a mocskot, tönkreteszi a gyenge építményeket, a felszínes festést, kiemeli az egészségtelen szagokat. ahogy a leoldott mocsok és olcsó festék keveredik a földön, az magába issza és beteg lesz. ilyesmi dolgokkal volt bajom. a nagy fákkal, melyek saját beteg földjükből nevelik saját beteg terméseiket és leveleiket és azokat osztják szét, azoknak a humuszából táplálkoznak és nem tisztulnak meg.

köszönöm a jófajta esti beszélgetéseket, a hangulatokat, a csapat összetartását, a krónikások társaságát. köszönöm, h néhányan úgy vannak jelen és vigyáznak rám, h éppen csak érzem. köszönöm, h vannak, akik hagyják, h tanuljak tőlük. köszönöm, h vannak nyitott kapuk.

máshogyan, de köszönöm, h valamennyit megértettem olyan dolgokból, amiket nem volt jó látni.

aztán ottvannak a segítő kezek, amiket én nem fogadtam el és azok, amiket tőlem nem fogadtak el. ezekről nem tudom mit gondoljak. mindről más okból.