tegnap találkoztam szofival, és ez már nagyon hiányzott. azegy dolog, h megvagyok anélkül, h hetekig csócsáljam kismillió lelki szemetesláda társaságában életem minden egyes lelki "nyugalom megzavarására alkalmas" mozzanatát, de néha sóhajtani egyet mégiscsak jó.

igazságszerint nem értem, h h lehet ilyen e-dolgozni, szociális interakciók nélkül én kurvagyorsan kimerülök. a vérnyomásom is rendbejött, hétfőn azonnal kiderült, h mi hiányzott neki: budapest.

család lenyűgöző, apa kitalálta, h engem orvoshoz kell vinni, mert az durva, h úgy ki tudok fáradni, mint a hétvégén. szvsz egész szolid volt, még pszichoszomatikus betegségek se voltak (láz, nátha, bőrkiütés, stb). mellesleg ha lettek volna, akkor apa nem akarna kivizsgáltatni, mert egyilyen kis vírussal minek. gyönyörűen be is tábláznak kora délutánra, gyakorlatilag úgy kell kihasítani időt bármire (ezis nagyon pihentető ám). hétvégén elhúznak, majd kipihenem magam. sőt, feltöltődök az inspiráló környezetben.