a koncepcióról/szervezésről/keretjátékról van véleményem, ha valaki megkérdezi, elmondom. (nem azért nem teszem ki, mert olyan hűde moderálandó, hanem mert nincs kedvem most legépelni, nem tennék hozzá sokat az eddig elmondottakhoz, stb)
mezei táborozó voltam, ráadásul nem is keretjáték-átélős fajta. jobbára személyes élményeket, ismeretségeket, pozitív és negatív csalódásokat gyűjtögetni mentem. ami itt negatív, az első sorban a saját belső köröm bajaiból jön. és csak mert ezt cincálom, nem feltétlenül domináns élmények.
az egész olyan volt, mint az időjárás. nem a frontérzékenységemről van szó, még szeretem is az ilyen időt. tisztít, frissít, táplál, nyugtat. az igazán szép élmények pont ennek a jegyében teltek. amikor egészségesen lélegeztem és lélegzett körülöttem a világ. amikor megvolt az a belső melegség, h ne kelljen félni holmi náthától. sok ilyen volt.
az ilyen idő lemossa és összemossa a közös földön a mocskot, tönkreteszi a gyenge építményeket, a felszínes festést, kiemeli az egészségtelen szagokat. ahogy a leoldott mocsok és olcsó festék keveredik a földön, az magába issza és beteg lesz. ilyesmi dolgokkal volt bajom. a nagy fákkal, melyek saját beteg földjükből nevelik saját beteg terméseiket és leveleiket és azokat osztják szét, azoknak a humuszából táplálkoznak és nem tisztulnak meg.
köszönöm a jófajta esti beszélgetéseket, a hangulatokat, a csapat összetartását, a krónikások társaságát. köszönöm, h néhányan úgy vannak jelen és vigyáznak rám, h éppen csak érzem. köszönöm, h vannak, akik hagyják, h tanuljak tőlük. köszönöm, h vannak nyitott kapuk.
máshogyan, de köszönöm, h valamennyit megértettem olyan dolgokból, amiket nem volt jó látni.
aztán ottvannak a segítő kezek, amiket én nem fogadtam el és azok, amiket tőlem nem fogadtak el. ezekről nem tudom mit gondoljak. mindről más okból.
össze vagyok zárva az öcsémmel, kb mást se csinálok, csak főzök rá, igazából vicces. van mögöttem kb 3 hónapnyi szünet nélküli elmebaj, érdekesen rétegelve. tanulságos volt. most pihenek kb. először azóta, h a dolgok elkezdtek meghülyülni.
beiktattam két koffeinmentes napot. az már egy szint, amikor nem idegelem magam azon, h alszom, és mennyire fúj, meg hatékonytalan. (tudom, xxi. szd, meg rambína...)
jártam kint a kertben az imént, még az utcára is kimentem. ma nagyon komoly a fényszennyezés. az ég ibolyaszínű, a felhők narancssárgák. az út sötétlila, de világosibolya a murva. az árnyélom megnyúlik és érdekesen cikkcakkos a murva miatt. nagy a fény, látszik, h a fák zöldek. villámlik néha és nem dörög utána.
éppen ma mondtam rabynnak, h lehet, h vihar lesz, de nem egészen így értettem. lehet, h nem is lesz. mindenesetre ez elé a vihar elé nagyon máshogy nézek, mint a legutóbbi elé, ami érdekelt.
a vihar előtti nagy csendeket viszont mindig imádtam. emlékszem, amikor még ovis koromban a kertben táncoltam (preönkritika), mert olyan furcsa volt a levegő, és tetszett. nem lehetett berángatni, amig meg nem áztam. utána mesélték el bonyolultan-tudományosan, h a vihar előtt ilyen a levegő.
a másik ilyen gyerekkori időjárás-szerelem az az éjszakai erdő. jártam ilyenben alhana tábor környékén. persze ott általában volt akkora zaj, h a teljes fennköltsége a dolognak kicsit sérült. mindegy, elvonatkoztattunk. volt 9 nyírfa és én fenn ültem mint valami holló vagy baszorkány vagy groteszk manó.
és volt tó híddal. tulajdonképpen az is szimbólum volt valaha. talán van, aki még emlékszik rá. most élő volt a tó, de ez volt azt hiszem az a tó. lehet is, mert jártam már sokszor arra, gyerekkoromban is. sokfélének láttam, de nem igazán tudatosítottam, h ugyanaz a tó. szóval azt hiszem megtaláltam a tavat.
"én is emberből vagyok"
pedig átmentem abból a nyavalyás kreszből, csak h ne legyen balhé. dehát qra mindegy, balhé az mindig van.
na, mind1. ilyen érdekfeszítő hetem volt:
járogatok egyetemre, az kellemetes. meg voltam egy kicsit sétálni a nyolcadikkerületben, van annak egy hangulata. ha valami, akkor az ilyen séták azért hiányoznak. széttöredezettbetonból kinövő szikkadt fű a postaépület előtt, kartongyűjtögetők a villamosmegállóban, és jobbra egy újépítésű lakópark v irodaház v mi.
az eddigi kedvenc hirtelenváltásom az etele tér és a kelenföldi pályaudvar volt, de arrafelé most mindent feltúrtak. megvan a trónörökös, nah. (nemmintha a kelenföld feltúrását ennyivel le lehetne tudni. vagy h már nem 85 forint a kávésnéni kávéja) el kéne dönteni, h fáj-e, ha piszkálják a szent helyeket.
zizivel mutattunk egymásnak belsőépítészetet, megrugdostam egy szobrot, zizi meg fényképezett egy szobrot. a baross utcát lecseréltem ünnepélyesen váci utcára.
tettem a hazáért, a héten többször elmagyaráztam (érdeklődő járókelőknek), h hol van a kossuth tér és h a város jelenlegi állapotát ismerve h lehet a lehető leggyorsabban odajutni. remélem nem mondtam hülyeséget, nem akartam. de ha már az én térképészeti ismereteim is kellenek a haza megmentéséhez, akkor nagyon nagy gázban vagyunk.
jóvolt a péntek meg a hétvége is.
maő visszaadta a becherovkámat, rosszul zárt a kupakja és szépen rácsordogált a jegyzetfüzetemre. így hát mind a lassis ötleteim, mind a nemzetközi gazdaságtan terén bizonyos homályos foltok jelentkeztek, sőt, az eddig üres lapokból is kioldódott néhol a sorvezetés. ez azért volt különösen kellemetes, mert ahányszor opkuton megpróbáltam jegyzetelni (ez egy komoly jellemerősítő gyakorlat, amúgy), vhogy mindig inkábbvégülis ráhajtottam a fejem a füzetre és inhaláltam.
használható gondolatok gyártásával még mindig nem foglalkozom.
nincs semmi. remekül elvagyok az olyan témákkal, mint órarendösszeállítás meg hídlezárás... tudom, gáz. visszaszokom lassan, ma tök jól éreztem magam egész nap, pedig 4-ből egy órának volt bármilyen élvezeti értéke. találkoztam azokkal, akiket ölelgetni szoktam. ésez jó.
holnap találkozom orsieval és brainstormingolunk egy jót, utána majd bizonyára használhatóbb leszek.
utálom azt gondolni, h mindenki kurvaanyját.
ma ezt beszélgettük anyámmal:
-miért, nincs igazam?
-tudsz te önigazolni nélkülem is.
rá kellett ébrednem, h baromi unalmas, h a napokban gyártott összes kis szófizmám ugyanazon a kb. 5 kulcsszón alapszik. meg az is tök rossz, h a szar minőségük ellenére függőséget okoznak. a függőséggel az a bajom, h amig még legalább értelmét láttam annak, h bólogassak, addig rendben, de h már a függönyválasztás házasságukra gyakorolt hatásában is értsek egyet, az erős kissé.
"nem lenne szabad téged ezzel terhelni"
gyömbér, menta, fahéj, szegfűszeg
jégkocka.
esik az eső, pedig teraszról akartunk tüzijátékot nézni (jó, glom nem mi szívtuk a legnagyobbat)
a tescoban akciós a nemzetiszín lobogó. nejlonból.
tegnap találkoztam szofival, és ez már nagyon hiányzott. azegy dolog, h megvagyok anélkül, h hetekig csócsáljam kismillió lelki szemetesláda társaságában életem minden egyes lelki "nyugalom megzavarására alkalmas" mozzanatát, de néha sóhajtani egyet mégiscsak jó.
igazságszerint nem értem, h h lehet ilyen e-dolgozni, szociális interakciók nélkül én kurvagyorsan kimerülök. a vérnyomásom is rendbejött, hétfőn azonnal kiderült, h mi hiányzott neki: budapest.
család lenyűgöző, apa kitalálta, h engem orvoshoz kell vinni, mert az durva, h úgy ki tudok fáradni, mint a hétvégén. szvsz egész szolid volt, még pszichoszomatikus betegségek se voltak (láz, nátha, bőrkiütés, stb). mellesleg ha lettek volna, akkor apa nem akarna kivizsgáltatni, mert egyilyen kis vírussal minek. gyönyörűen be is tábláznak kora délutánra, gyakorlatilag úgy kell kihasítani időt bármire (ezis nagyon pihentető ám). hétvégén elhúznak, majd kipihenem magam. sőt, feltöltődök az inspiráló környezetben.
jelentem, a felét se csináltam ma meg azoknak a dolgoknak, amiket meg akartam csinálni. (a lenti postból sejthető pótcselekvési láz egy aljas vád. akkor keresgéltem képeket, amikor éppen muszáj volt reggelizni, csak étvágyam az nem volt. tehát míg a család a rágás miatt volt hátráltatott a hatékony kommunikációban, addig én azért, mert ilyeneket nézegettem. reggeli kajaszertartás forevör...)
rohadt jogsitéma egyre jobban fáj. apa elvitt parkolóba rutinozni. ez volt az első ilyen történés. basszus, ahányszor beindítottam, annyiszor hasított belém, h most szennyezem a környezetet. nem hittem volna, h tényleg ennyire lökött zöld vagyok. márcsak ezért is: a tanfolyam minden további óráján is kizárólag zöld és fekete ruhákat fogok viselni, a zölddel a környezettudatosságomat a feketével pedig a gyászt szimbolizálva.
a forradalom után nem lehetnék inkább közlekedési miniszter? betiltanám a kocsit....
holnap megpróbálok értelmes időben kelni és konstruktívkodni.
a keresés tárgya vmi szép háttérkép volt, a keresőszó pedig "clove".
de hamár, akkor kérekszépen ilyen tésztát. mondjuk pároltbrokkolival.
(mindenki felismerte?)
ma ittam 5 kávét és a vérnyomásom még mindig 110/70 alatt van, a pulzusom mai maximuma 68. alapból nem mérem gyakran, csak hiányoltam az ébredést és ellenőrizgettem. az ilyen napok olyanok, mint egy irodaházban az áramszünet. brrr.
tehát. ma semmit nem csináltam, nem hallottam és nem láttam. (elmagyaráztam anyámnak kb. 10x, h milyen a szerkezete a tőmondatnak. amit megértek. tőmondatokban. amit megért.)
kaptam egy telefont, h sürgősen csinálnom kéne vmit. 10 órája, kb. egy sóhaj kíséretében tudomásul vettem. ezen kívül a hétvégén meg kéne írni pár dolgot, meg át kéne olvasni ezt-azt, meg összegezni meg még kreszt is tanulni, stb. ja, meg a penészesfüst-színű vadiúj függönyt leszegni. (tiszta kriptahangulat. ha inkább tépdesném a szélét, az is maradhatna...)
